Az apa hal, azt vette észre, hogy a kisfia ahogy egyre nő, egyre szomorúbb is lesz. Sokáig úgy gondolta, hogy nem kérdezi meg, mi nyomja a lelkét, próbáljon meg önmaga rájönni a megoldásra. Ezzel is növeli a kreativitását, edzettebb lesz a lelke. De miután, ahogy az idő telt, csak nem változott semmi, sőt, még szomorúbb lett. Egy napon oda úszott hozzá és így szólt:

• Kisfiam, mond mi a baj, miért vagy annyira szomorú?
• Azért apa, mert most már egyre jobban erősebb és gyorsabb leszek, és úgy érzem, el tudnék úszni végre a tengerre, amiről oly régóta álmodozom.
• Dehát kisfiam, van egy jó hírem, mi a tengerben vagyunk, nem kell úsznod sehová sem.
• Igen? A tengerben vagyunk? Ez lehetetlen apa, hiszen ez csak víz!

              Olyan ügyes vagyok, hogy egy kazal tűben is megtalálom a szénát!!

"...és akkor felnéztem. Felettem egy fehér ló szállt, a huszonnegyedik század Pegazusa. Klasszikus fehér tollból levő szárnyai helyett, hátának közepéből egy -jet hajtású repülőgép szárny nőtt ki, hangos zúgással vitte őt egyre magasabbra. Előttem egy ember nagyságú cserépben, gyönyörű zöld növényszárakon, vadul burjánzó levelek, végükön virágok helyett zsebórák inogtak. Mindegyik mutatója egy perccel éjfél előtt állt. Ennyi van még vissza a végső ökonómiai összeomlásból. Arrébb egy hatalmas lepke, egy benzines hordó tetején gubbasztott. Szivószervét a benzines hordóba mélyesztve szürcsölte a drága üzemanyagot magába. Szárnyai helyén két helikopter lapát hangosan berregve hasította a levegőt. A sekély vízből felugrott egy hal. A farka ék alakú nyílásában egy hajópropeller pörgött hangosan. Oldal úszói helyén két üzemanyag tartály fénylett a víztől. A zajokra a dzsungelből ki gördült egy krokodil. Lábai helyén, testének két oldalán hangosan csörgő lánctalpak voltak. Szája, hosszú csőszerű volt, tele fénylő, hegyesre köszörült csapágygolyó fogakkal. Lándzsa hegyben végződő farkával, szigonyszerűen csapkodott. Szemei kékesen villogtak ahogy szűrték a fényt."

Részlet az Utazás a huszonnegyedik századba.. című novellámból.

A tegnap már történelem, a jövő még rejtelem. De a Ma, a ma adomány. A mából lett a tegnap, és a formálódó jövő. Ezért kell nagyon komolyan venni a mát. Minden pillanatát. A jelen nélkül nincs múlt, és jövő sem. De a múlt alakította ki a jelent, és a jelen alakítja majd a jövőt. Csak arra ügyelj, nehogy összekeverd a dolgoknak ezen folyását. Tudd, hogy hol vagy és éppen mit csinálsz!!!!!!

Önös, önző és érdekből elkövetett megalkuvás, merénylet, hitvallásod és meggyőződésed, elkötelezettséged ellen, olyan, mintha direkt beülnél egy bűn rossz filmre a moziba. Végig kell nézned az utolsó másodpercéig, nem jöhetsz ki, ráadásul Cola és pattogatott kukoricát sem kaphatsz, és nem mehetnél ki közben WC-re sem.

Maximális tisztelettel Parlagfű Sámán a Kótya -Vetyélő gép feltalálója